(tippek)

 

*   Felhasználástól függetlenül csak jó minõségû, hibátlan káposzta a jó. Levelei legyenek világoszöldek, a feje tömött, kemény (kivéve a nyári fajtát). Mellõzzük a fonnyadt, féregrágta, hosszú szárú példányokat. Részesítsük elõnyben a kisebb, ill. a közepes méretû káposztákat.

*   Nagy elõnye, hogy egész évben megvásárolható, és jól tárolható. Hûtõszekrényben akár egy hónapig is eláll. A tömörebb szerkezetû káposzta még tovább is eltartható. tovább >>>

 

     (termesztése)

 

*   A káposzta hidegtûrõ növény. A termésképzés idején 13-16 fok is elegendõ számára. A talajmenti fagyok sem tesznek kárt benne. Fényigénye nagy, különösen a nappalok hosszára érzékeny.

*   A talaj iránt igényes. Sok tápanyagot vesz fel a talajból és megkívánja, hogy a talaj szerkezete kifogástalan legyen. Növény termesztése a mészben közepesen és jól ellátott talajokon célszerû. tovább >>>

 

     (fûszerezésre)

 

*   A jó kapri kicsi, kemény, gömbölyû és zárt, sötétzöld színû. Az összegyûjtött borsónyi virágbimbókat fonnyasztás után sós vízben, ecetes lében vagy olívaolajban tartósítsuk.

*   A boltokban kis üvegekben vagy üvegfiolákban, nagyságuk szerint rendezve árusítják. tovább >>>

 

     (gondozása)

 

*   Nyáron a napsütést és a 18 C fokot, télen a világos, hûvös (15-16 C fok) helyet kedveli. Üvegezett verandára való növény. Ha õsszel nem tartjuk hûvös helyen, virágzása nem lesz megfelelõ, sõt el is maradhat. A növényen csak alacsony hõmérsékleten alakulnak ki a bimbók.

*   A bimbók megjelenése után a növényt újra meleg helyre kell tennünk, de ne költöztessük ide-oda, mert pozsgás levelei, bimbói nagyon érzékenyek, könnyen letörnek. A huzatot nem szereti! tovább >>>

 

     (tippek)

 

*   Ha primõr karalábét vásárolunk, mindig kicsit, zsengét, tömöret, halványzöldest vegyünk. A késõbb érõ karalábé beszerzésekor hibátlan, friss levelû, puha héjú darabokat szerezzünk be. Fás karalábé ne kerüljön az ételbe, mert az egészet elronthatja.

*   Mivel a karalábé mindig beszerezhetõ, nem kell hosszabb idõre tárolni. A hûtõszekrény zöldséges részében a levelével együtt 2-3 napig tarthatjuk. tovább >>>

 

     (termesztése)

 

*   Nem kifejezetten válogatós a talajban, szervestrágyázás nélkül is eredményesen termeszthetõ. Szegény talajon azonban gyökérbetegség érheti, túl kötött talajon fás lesz a gumója. Homokos talajon a sekélyen elhelyezkedõ gyökerei gyorsan kiszáradnak. Folyamatos öntözést igényelnek.

*   A jobb helykihasználás érdekében célszerû palántát nevelni, ez nyáron közel egy hónapig tart. Egy négyzetméterre maximum 5 g magot vessünk. tovább >>>

 

     (fõzése)

 

*   Ha a karfiolt egészben fõzzük, elõbb öntsük le forró sós vízzel, és ebben hagyjuk néhány percig állni. Ilyenkor a zöldségben megbúvó férgek, kukacok, csigák elõbújnak.

*   A karfiol fõzõvizébe tegyünk egy kevés sót és cukrot. Jobb ízû lesz. Ha a fõzõvízhez néhány csepp citromlevet is adunk, megõrzi fehérségét és eltûnik a jellegzetes szaga. Nem kell teljesen puhára fõzni, mert készítés, ill. tálalás közben könnyen szétmorzsolódik. Levesben viszont fõzzük teljesen puhára. tovább >>>

 

     (termesztése)

 

*   Csak ott termeljünk karfiolt, ahol jó szerkezetû, humuszban gazdag, tápanyagokkal jól ellátott talaj van. Nagy a nitrogén- és a káliumigénye. De érzékeny egyes mikroelemek hiányára is. Fontos, hogy a növény folyamatosan, lendületesen fejlõdjön.

*   Sok fényt igényel. Félárnyékba nem ültethetõ. Rózsái viszont a napon megbarnulhatnak, ha azokat nem árnyékoljuk. Legjobb a belsõ leveleket a kialakuló rózsa fölött összekötni. tovább >>>

 

     (ápolása)

 

*   A kárpitozott bútort legalább havonta egyszer porszívózzuk ki, utána ecetes ruhával, szivaccsal töröljük át. A rendszeres ápolással meghosszabbíthatjuk a bútor életét.

*   A szövettel bevont bútort jól tisztíthatjuk szappanforgácsból készült oldattal, amihez néhány csepp szalmiákszeszt is adunk. Benedvesített kefével a bútor felületét alaposan keféljük át, és száraz ronggyal töröljük szárazra. Gobelin huzatot azonban csak benzinnel tisztítsuk, és ne keféljük. tovább >>>

 

     (egyszerûen)

 

*   A tojásokat mossuk meg és fõzzük keményre. Alsó felükön vágjuk le hegyes késsel, a sárgáját kis kanállal óvatosan szedjük ki, hogy a tojásfehérje ne sérüljön meg.

*   A tojássárgája felét törjük át és keverjük el tejszínnel, mustárral, szardellapasztával, sóval, majd töltsük meg vele a tojásokat. Formáljuk õket olyanná, hogy egész tojásnak tûnjenek. tovább >>>