szárítottvirág (szárítás)

Ha szárított virágot szeretnénk elhelyezni a lakásban, elõször válasszuk ki azokat a növényeket, melyek tetszenek, és alkalmasak a szárításra. Többféle virágból (szalmavirág, hortenzia, rózsa stb.) válogathatunk. Leginkább a nyárutón virágzók igazán megfelelõek e célra.
Száríthatunk friss virágot, de szedhetünk megszáradt virágot (pl. szalmavirágot) is. Ha nemcsak a virágot szedjük, hanem a szárra is szükségünk van, akkor az egész növényt szedjük le és szárítsuk. Minden virág tökéletesen megszárad két hét alatt.
A szárítást természetes körülmények között, árnyékos, levegõs helyen, felakasztva végezzük. A fûféléket viszont vázában vagy magas falú edénybe állítva szárítjuk, hogy az egész növény, a levél és a virágzat megõrizze természetes formáját.
Az élõvirágot eredeti formájában eltehetjük, ha 20%-os zselatin oldatba mártjuk és megszárítjuk, majd egy pillanatra 10%-os formalin oldatba merítjük. A zselatin a formaldehid hatására oldhatatlan, nem romlandó vázat képez, mely a virág alakját, szépségét tökéletesen megõrzi.
Ha szárításra késõ õsszel takarítjuk be a növényeket, virágokat, eredeti élénk színüket elvesztik. Kisé javíthatunk az állapotukon, ha a szárítást meleg helyen oldjuk meg.